A zsidókat először a XV. században találjuk meg, erről tanúskodik a térképekről azóta eltűnt Żidowska ulica. A század végére kitiltják őket a központból és a város határában található tanyákra kényszerülnek, a belvárosból pedig eltűnik az első zsinagóga. A következő három században is folyamatosak a támadások a zsidó lakosság ellen; a város porosz megszállása idején (1796-1806) végül elkezdik megtűrni őket, amennyiben megfizetik a "kóser-adót". A XIX. század során szép lassan kialakul a zsidóváros, és a század végén már a lakosság harminc százalékát zsidót teszik ki. Egész a második világháborúig a város teljes jogú polgárai.
A zsidóváros az óvároshoz simult nyugatról; körülbelül a mai Muranów városrész. Két részre oszlott: az egyikben főként ortodox zsidók éltek, itt nyugalom és béke honolt, a lakbér csekély volt a kereskedők jóléte pedig szerény. Péntek este körbejártak, hogy ellenőrizzék, mindenki abbahagyta-e a munkát. A város másik felén zaj volt és állandó rohangálás; a boltok roskadoztak az árutól és minden lakás egyben raktárként is szolgált. Itt éltek a szorgos haszidok, és itt virágoztak a különféle szocialista és cionista eszmék.
Azután 1940-ben a nácik kihirdették, hogy zsidó negyedet hoznak létre. Százezer nem zsidó lakos kitelepítése után fallal vették körül a városrészt, és létrehozták a nagy illetve a kis gettót. Itt félmillió embert zsúfoltak össze, rettenetes körülmények között. Mivel nem volt elegendő étel, sem más árú, virágzott a csempészet és a feketekereskedelem. Mindezek ellenére az élet még a gettó falai között sem szűnt meg teljesen; az emberek ingyenkonyhákat, iskolákat üzemeltettek; újságokat adtak ki és koncerteket is rendeztek. Miután már 300.000 embert elszállítottak a koncentrációs táborokba, 1943-ban kitört a gettó-felkelés. A nácik utcáról utcára járták a gettót, és leszámoltak a felkelés résztvevőivel és mindenki mással is, aki életben maradt. 1944-re a gettóból semmi sem maradt, leszámítva három millió köbméter törmeléket. Az egyetlen éppen maradt épület egy templom, amelyet a nácik raktárnak használtak.
A háború utáni helyreállítás során az új kerületet szándékosan a gettó romjaira építették, hogy a dimbes-dombos utcák örökké emlékeztessenek a város szörnyű múltjára. Az épületek letisztult és visszafogott terveit azonban gyorsan felváltották a szocreál építészet formái, így a kerület ma nem tölti be annak a gigantikus emlékműnek a szerepét, amit szántak neki.
Így a zsidó Varsó teljesen eltűnt a háborúban, ma a városban megtalálható élő zsidó kultúráról nem igazán beszélhetünk. Azonban van néhány hely, amelyeket felkeresve a város zsidó múltjának a nyomába eredhetünk.
A varsói gettó hőseinek emlékműve
Umschlagplatz
A gettó falai
A Nożyk zsinagóga
A zsidó történeti intézet
A temető
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése