A főpályaudvar mellet álló épület egyébként már attól is érdekes, hogy egy átlagos varsói járókelő valószínüleg nem tudná lerajzolni. Nem azért, mert olyan bonyolult a formája, hanem mert a több részből álló tömb minden oldalról más arcát mutatja. Fentről nézve két félköríves blokkot látunk amelyek körbefogják a köztük elhelyezkedő bevásárlóközpontot, innen leginkább egymásra dobált építőkockákra hasonlít az épület; a kultúrpalota alól nézve az Intercontinental egyenes tornya alá hajló görbe torony tűnik fel; közelebb lépve pedig a látómezőnket teljesen betölti a bevásárlóközpont hullámos ablakrendszere.
A komoly pénzügyi negyed legjátékosabb épületével állunk tehát szemben, amely íves, hajlékony és még hullámzik is. Az építés majd' 10 évig tartott, nem kevés botránnyal kísérve, de ez talán már senkit sem érdekel. A tervező a Jerde partnerships mega-tervezőiroda, amely már harminc éve épít gigantikus városi tereket, bevásárlóköpontokat és megalomániás amerikai szállodákat.
Az építkezés deklarált célja a városközpont felpezsdítése volt, hiszen eddig főleg csak irodák voltak itt, és a pályaudvar környéke sem kifejezetten az úri közönséget vonzotta.
Összehasonlítva az iroda más projektjeivel a Teraszokat, egész szolidnak tűnik. Pedig nem az. A torony kidőlni látszik, az ablakok pedig mintha el lennének csúszva egymás felett. A teraszokat fedő kupola soha nem látott formájával a tervezők szerint a gravitáció hatását illusztrálja. Pont olyan, mintha egy gumilepedőre vasgolyókat dobtak volna, alulról nézve. Az üveg tetőszerkezetet szétágazó acéloszlopok tartják; ezeket a varsói parkok fái inspirálták. A 4788 blokkból álló szerkezet oly erős és olyan kialakításu, hogy a legnagyobb havazásban se szakadjon rá a vásárolgató tömegre, viszont a hó úgy gyűlik fel rajta, hogy alulról nézve felhős ég benyomását keltse. Éjszaka a kupola a belső fényeket tükrözi, és a mozgás ritmusában pompás kaleidoszkópként szolgál annak, aki felfelé bámul, miközben átmegy a McDonaldsból a Burger Kingbe.
A szintek kialakítása íves, és úgy néz ki, mintha spirált alkotnának a kupola alatt. Valójában nem ez a helyzet, az emeleteket mozgólépcsők kötik össze, ezek viszont olyan művészien vannak szétdobálva a kupola alatti űrben, hogy szinte minden erre vetődő turista lefényképezi őket. Szintén a tervezők szerint, a belső tér burkolására felhasznált anyagokat a város középületeinek homlokzata inspirálta, de ez talán már egy kicsit túlzás. Minden esetre nem rossz bent.
Az üzletek túl sok meglepetést nem tartogatnak, semmi luxus, csak a tipikus pláza-kínálat. Van Coffee heaven is, de hát hol nincs Varsóban?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése