Mi mással is lehetne kezdeni a modern építészetet bemutató sorozatot, mint a város egyes számú felhőkarcolójával? (Pałac Kultury i Nauki)
A Tudomány és Kultúra Palotája a Szovjetunió ajándéka az ötvenes években romjaiból épp újjáépülő Varsónak. A legenda szerint a városvezetés még választhatott volna metrót is, de a palota valahogy jobban tetszett. Az mindenesetre biztos, hogy a lengyelek megelégedtek volna egy 120 méteres változattal, de ez nem volt elég reprezentatív a szovjeteknek. Az épületet Lev Rudnyev tervezi, az orosz szocreál megaépítészet egyes számú építésze (ő építi a moszkvai Lomonoszov egyetem kísértetiesen hasonló tömbjét is). A palota leírásai sosem felejtik el megemlíteni, hogy a tervező (tervező csoport) beutazta egész Lengyelországot, hogy megismerve a helyi építészet motívumait felhasználja azokat a kultúrpalota épületén. (Biztos ott vannak, de azért mégsem egy Vajdahunyad-vára...)
Az 55-re elkészülő komplexum építése előtt egy kisebb kerületnyi régi házat bontottak le, eltüntetve a régi Varsóból azt a keveset, amit a háború meghagyott. Az acél szerkezet a Szovjetunióból érkezett, csakúgy mint a munkások jó része. A hároméves építkezés során 16-an haltak meg, a nyitás utáni években pedig még heten ugrottak le a kilátó teraszról; azóta van korlát.
Azon kár vitázni, hogy szép-e az épület, mert nem az; viszont ettől még tele van érdekes részletekkel. A bejáratot Mickiewicz és Kopernikusz szobrai díszítik, körbejárva a falakat pedig több tucat újabb, különböző foglalkozásokat és művészeteket szimbolizáló alakot találunk. Az embert maga alá temető oszlopcsarnokokban bolyongva hamar kialakul az érzés, hogy egy katedrálisnál járunk, és ez igazából nincs is túl messze az igazságtól. Így hát a belső tereken sem spóroltak az építők: a látogatót lenyűgözik a monumentális terek és a számtalan nemes anyag.
Volt arról szó, hogy lebontsák a városra rátelepedő szörnyet; ehelyett az lett, hogy a kilencvenes évektől fogva körbeépült újabb magasházakkal. Így azt, hogy ma Varsó Európa harmadik legmagasabb városa, valószínűleg Sztálinnak is köszönheti. És hogy mi van ma a palotában? Két színház, két múzeum, diszkó, mozi, koncert- és konferenciaterem, kiállítótér, és a kihagyhatatlan harmincadik emeleti kilátóterasz. A palota alatt húzódó parkos Felvonulási Térre érkezik meg a vonattal érkező utas, és erre közelíthető meg a mókás kinézetű Zlote Terasy bevásárlóközpont is. Egyszóval a hely mára remekül be lett lakva, sőt, a PKiN ma már műemléki védelem alatt áll. És még valami: a palota pályaudvar felőli sarkánál, ahol az éjszakai buszok megállnak, van egy kis piros bódé, ahol a város legjobb zapiekanká-ja kapható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése