Főnix-város

Azt is szokták mondani, hogy Varsó unalmas, mert csak blokkokból áll, műemlék alig van (ami meg van, azt az ötvenes években építették újra).
De hát épp ez a jó benne!
Mintha egyszerre két városban járna az ember: a mai, mű-belvárosból és vasbeton dobozokból álló tér mögött jelen van a régi város. Amit látsz, az nem az egyetlen Varsó, mert létezik egy másik, eltűnt város is, amire lépten nyomon emlékeztetnek a falmaradványok, emléktáblák és utcanevek.

A mai Varsó a régi helyén maradt romtengerből nőtt ki, mint valami mesebeli főnix-madár. A Palota-tér tőszomszédságában (még egy darabig látható) fotókiállítás ezt a kiemelt pillanatot mutatja meg: a régi varsó hulláját, amiből pár tíz év mulva kinő a mai (és még ma is hogy nő!). Hogy izgalmasabb legyen, a régi fotókat az alkotók összefotosoppolták az utcák mai képével. Íme tehát, miből lett a Főnix-város!

* * *

A rommá lőtt belváros, háttérben a mai sziluettel:





Ez egyetemi templom feljárója, egy belvárosi részlettel:





A közkedvelt Pálmafás-kereszteződés:


Szenzációs kép: látjuk a régi (talán még a mainál is merészebb) központi pályaudvar maradványait:






Még vagy harminc fotó található a kiállítás honlapján, sok-sok kiegészítő információval!

egy kis kultúra -- egy nagy múzeum

Minden fővárosban van Nagy Galéria, tehát Varsóban is. Mivel úgyis esik az eső (jó indok, non-stop esik), úgy döntöttem ideje megnézni, mit tud nyújtani a a lengyel festészet a túlhajszolt városi életbe belefáradt látogatónak. Lássuk tehát: Varsói Nemzeti Múzeum.

Először is: haaaatalmas, funkcionalista épületet. Vagyis, szürke és fenyegető betontömböt. Az alaprajz egy hatalmas, négyágú E-betű, a főbejárat hatalmas vaskerítésen és 1984-stílusu belső udvaron keresztül közelíthető meg. Persze nekem azért még tetszik. A harmincas években épült, előtte a múzeum elődje az egyetemen lakott, aztán a 20-as évekre már volt saját épület, ami persze lebombáztak.

Nem csak a régi épület pusztult el, hanem a gyüjtemény jó része is. Vagy elvándorolt Németországba. A háború alatt a múzeum leginkább azzal foglalkozott, hogy dokumentálja: mi nincs meg. Az újjáépítés során szép lassan visszavándoroltak a művek is, sőt egy kicsit több is: négyszeresére sikerült felduzzasztani a kollekciót a háborút előttihez képest. Így ma már megint van minden, lengyel és európai festészet egyaránt, ókor, középkor, satöbbi.

Az épület belseje nem túl meglepő, klasszikus múzeum-elrendezés: nagy előcsarnok, díszlépcső, tágas termek. Sok márvány, sok dívány.

A legizgalmasabb rész persze a Faras-gyüjtemény. A hatvanas években az Asszuáni gát építése miatt nagyszabású régészeti kutatások folytak, és a lengyel régészek Núbiában VI. századi keresztény templomokra bukkantak. A leletekek elosztották a résztvevő országok között, így 72 óta Varsóban van Európa legnagyobb afrikai keresztény gyüjteménye. Főleg freskókról van szó, amiken izgalmas módon keveredik az egyiptomi, a görög és a bizánci tradíció. Vidám, nagyszemű alakok, arányosan, finoman megrajzolva; nyoma sincs sem az ikonok későbbi komorságának, sem a kora középkor aránytalan figuráinak.

Ezek után átsétálva a középkori részbe kisebbfajta sokkban lesz részünk: színorgia, burjánzó gótika, vérfürdő. Innen a Szent Barbara vértanúhalálát bemutató oltár híresült el, nem hiába: tényleg durva.

A XIX. századi lengyel művészet is izgalmas persze, monumentális csatajelentből és mitológiai seregszemléből igazán nincsen hiány. Álljon itt példának Henryk Siemiradzki vásznáról egy részlet:


A századforduló (szintén szuper-érdekes) után menetrendszerűen megtekinthető az összes XX. századi irányzat lengyel változata; nekem persze a legjobban a jaj de vörösre festett teremben található szocreál tárlat tetszett. Íme, a disznópásztornő, háttérben a Tejbár című festménnyel.


És végül egy praktikus infó: szombaton a belépés ingyenes, fényképezni pedig szabad (bez flaszky).

még több benyomás

Káposzta, sör, művészet és történelem, közép-európai metróélmény...

az első 7

1. Nekem Varsó az a felhőkarcoló. Három nap óta minden fényképen rajta vannak, folyamatosan körülöttük kószálok. Az óvárosba is jó persze elmenni, de a legszebb látvány itt is az, amikor egy kis utcába benézve a végén megpillantom valamelyik tornyot.

2. Meg persze a blokk, vagyis a panel. Mivel a panel szürke, muszály valamivel feldobni a hangulatot: színes reklámot mindenhova és színes ruhát az emberekre!

3. A felhőkarcoló mellet remekül megfér a lerobbant panel/századfordulós ház – erről kimerítő fotókiállítást lehet megtekinteni a Swiętokrzyska metróaluljáróban. Ugyanígy a yuppiek mellet remekül megférnek a lepattant alakok is, akik fel-aló kószálnak a tornyok tövében; udvariasan kérnek pár zlotyt és odébbállnak.

4. 3 euróért minden minden második sarkon trendi környezetben ihatunk egy papírpohár kávét / a másik lehetőség, hogy ugyanebből a pénzből háromfogásos (leves+étel+ital), zsírban tocsogó, sok káposztát tartalmazó ebédhez jutunk egy TejBárban.

5. Sétálni éjszaka kell, mert nappal félóránként változik a tűző nap és a vihar, este viszont az 50 éves óváros romantikus, a felhőkarcolókon pedig különböző fény-mutatványokat mutatnak be az üzemeltetők.

6. A metró divatos és tiszta, lehet rajta gyakorolni a párizsi stílusú beengedőkapun való átlendülést. Ugyanennyire divatos húzás nem kivenni a táskából a mágneses beengedőkártyát, hanem csak úgy lazán átpenderíteni rajta, mindenestül – így is beenged a szerkezet.

7. Az is gyanús egy kicsit, hogy az eddig felbukkant lengyelek jelentős része vagy jön valahonnan, vagy épp készül valahová. A metrón tábla figyelmeztet, hogy az angliai vendégmunkáról ne hozzunk haza magunkkal HIV vírust, ha lehet.