Zsidó emlékek Krakkóban 2

Ha már elvesztünk a bibliai alakok nevét viselő kis utcácskákban, bizonyára könnyebben bele tudjuk élni magunkat a krakkói zsidóság múltjába… az első írásos emlék úgy 700 éve tesz róluk említést, de valójában régebben élnek Krakkóban. Csakhogy, nem az általunk oly kedvelt Kazimierz városrészben, mert azt ekkor épphogy csak megalapította III. Kázmér király, hanem a belvárosban. Kázmér királyról egyébként még érdemes tudni, hogy kiterjedt jogokat adott a zsidóknak, és például ő már nem gyanúsítgatta őket keresztény vér áldozásával. Aki pedig kővel dobálta meg a zsidó iskolát, azt megbírságoltatta. Egyszóval felvilágosult uralkodó volt.



A belvárosban sok zsidó emléket már nem találunk, de azt például jó tudni, hogy a Jagelló-egyetem történelmi épülete, a Collegium Maius is eredetileg zsidó kereskedők tulajdona volt, tőlük vásárolta meg a kincstár. 1495-ben azonban a nagy tűzvész után János Albert király kiűzte a zsidókat a várfalak közül, mondván, hogy ők gyújtották fel a várost. Nyilván akkor is megkérdezték páran, hogy a gazdag zsidó kereskedőknek vajon miért érte meg felgyújtani a várost, de úgy látszik, találtak meggyőző érvet. A zsidók mentek tehát, Kazimierzbe, és itt is maradtak egészen a 1867-ig, ami után ismét szabadon költözhettek a város más részeibe is.

A legjellemzőbb zsidó városrész persze mégiscsak Kazimierz. Itt van az egyik legnagyobb középkori zsinagóga Európában, a Stara (Régi) Zsinagóga, amit Prágából érkező zsidó építőmesterek emeltek – ők az 1389. évi prágai pogrom után menekültek ide. A prágai kapcsolat egy másik zsinagógánál is megjelenik: az Izsák Zsinagóga építtetője, egy Izsák Jakubovics nevű kereskedő álmot látott, abban pedig a prágai Károly Híd alá elrejtett kincset. Több se kellet neki, felkerekedett, a száztornyú fővárosba utazott, és lázasan keresni kezdte a kincset. Egy arra járó prágai megszólította, és miután Jakubovics elmesélte neki az álmát, ő elnevette magát és azt mondta: én ugyanezt az álmot láttam, csakhogy a kincs egy krakkói zsidó kereskedő kályhája alá van befalazva! Jakubovics hazautazott, és természetesen meglelte a kincset a tulajdon kályhájában. A meggazdagodott kereskedő pedig hálából zsinagógát emelt, amit ma Izsák-zsinagógának hívunk.



A krakkói zsidóság története nem csak más európai városokba nyúlik át, de a Visztula túlpartjára is: Podgórze negyed is kedvelt lakhelye volt a zsidóknak – ma is áll itt az impozáns, téglából épült Zucker-zsinagóga (galéria működik benne) és felkereshetjük a régi zsidó temetőt is – bár a náci pusztítást csupán egyetlen sír élte túl. Ebben a negyedben volt ugyanis a krakkói gettó, ahonnan aztán Plaszow koncentrációs táborba szállították át az áldozatokat. Ennek állít emléket a Fehér Sas patika (Apteka pod Orłem) múzeum – itt volt Tadeusz Pankiewicz a gettóban is működő patikája, ahol segítette és mentette a zsidó lakosságot. Szintén a közelben találjuk meg Oskar Schindler gyárát, ahol szintén több mint ezer embert mentettek meg a biztos pusztulástól. A negyedben ma is több helyen megmaradtak még a gettó falai.

Mit mondjunk? A krakkói zsidóság története időnként bizony cseppet sem szívderítő – a legjobb tehát amit tehetünk, hogy alaposan elgondolkodunk a történteken, és esetleg felmászunk a Podgórze főtere felett magasodó dombra, hogy rácsodálkozzunk a Wawel sziluettje mögé bebukó napra…