Nem akartam rögtön elmenni a Nagy Krakkói Múzeumba, ami legalább annyira ijesztő kívülről, mint a Varsói párja. Helyette a Wyspianski-múzeumot kerestem fel, ami kicsinek és otthonosnak ígérkezett, hiszen a festő legtöbb képe úgyis Varsóban van...
A szóban forgó művész igazi Krakkói figura. Nem csak azért, mert itt született, és itt élte le élete nagy részét. Persze, közben azért elutazott párszor Párizsba, hogy körbenézzen, mi folyik a festészet fővárosában. Nem csak élt Krakkóban, vagy 10 különböző lakásban (amelyek ablakából folyamatosan festegette a várost), hanem át is alakította a várost. A Wawel-t is átépítette volna , ha hagyják, a múzeumban megtekinthető a terv makettje. De végül csak a homlokzatoknál, belső tereknél és templomoknál maradt. Tervezett még színpadot, kosztümöt is, színdarabot és verseket is írt...
Krakkó gótikus karakterét is gyorsan átérezte. Az 1850-ben leégett Ferences-templom belső tereit és üvegablakait középkori szellemben tervezi újra: hatalmas mesterségbeli tudást, hagyománytiszteletet és a jelenre koncentráló szellemet visz a 700 éves épület falaira. A szecessziós virágdíszítés és a lángoló üvegablakok pontosan oda kerültek, ahova kellet. A főtéren a Mária-templom üvegablakait úgy rekonstruktuálja, hogy a megmaradt középkori darabokat beépíti a saját kompozíciójába.
A vallásos témákkal párhuzamosan készülnek a "világi" képek is: miközben Lvovban üvegablakot épít Szűz Mária képével, szép lassan megszületik az Anyaság-sorozat terve -- ezek emblematikus Wyspiański-képek. Megfesti a krakkói művészkörök színe-javát, és önmagát is, sokszor. Párhuzamosan elemzi önmagát festményen és versben. Látjuk, ahogy fiatalon hazatér Párizsból, és látjuk, ahogy 8 év múlva már harapódzik el rajta a szifilisz...
Tehát a város és a művészkörök. A lépcsőházat XIX. század közepi városfotók díszítik, abból a korból, amikor a város kezdett rádöbbenni saját szépségére. A felső emeletek egy részét pedig a Krakkói művészek egyes számú szponzorának, Feliks Jasieński-nek a szobái és portrégyűjteménye foglalja el. A Manggha művésznéven ismert mecénás ugyanis imádta magát megfestetni, és arról álmodozott, hogy egyszer gyűjteményét kiállítják. Összejött neki. Persze az úr csinált mást is, például támogatta Wyspiańskit, meg mellesleg összegyűjtött pár ezer japán fametszetet, amivel nem kis lökést adott a lengyel modernizmusnak.
Praktikus infó: a múzeum a Rynek-ről nyíló Szczepańska utca 11 szám alatt található; belépő 8/4; vasárnap elvileg ingyenes.
2008. október 7., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)